Amikor úgy érzem, nem bírom...
Vannak nagyon jó, "repülős" napok, amikor szárnyalok az edzésen, és vannak, amikor a futás alatt többször is azt érzem, hogy nem bírom, hazamegyek.
Ma az utóbbi volt.
Amikor megláttam, hogy az eső miatt, hogy néz ki a sportpálya, akkor volt az első alkalom, hogy fordultam volna vissza. Persze megszólalt a hang: "Ennyi? Meg se próbálod? Mégis mire készülsz?"
Megpróbáltam. Lehetett rajta futni, de nem jól. Az ötödik ezer méteres résztáv után, amikor már az egyetlen futható sávon is bokáig állt a víz kifutottam inkább a környékbeli utcákra. Fújt a szél, esett az eső, nem volt erőm... "Ááá, megint haza akarok menni! Még 9 darab ezres van. Tuti beledöglök, sehogy se megy! Haza akarok menni!" A másik hang erre: " A 24 órás EB-n 200 kilivel a lábadban könnyebb lesz? A fenét! Rohadt nehéz lesz és akkor kiállsz?"
Persze megcsináltam.
Rengeteget járt a fejemben ez a mondat ma edzés közben: "Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról."
Köszönöm a képet Varga György!