Antarktisz Ultra, 0.nap - ékménybeszámoló
Azért nulladik nap, mert mikor írom a posztot, még nem kezdődött el a verseny, de már közvetlenül előtte vagyunk. És mire olvassátok, talán már megy is a futás – ugyanis ma kezdődik a verseny! Az éjjel megkaptam Szilvi leveleit, igaz, össze-vissza jött a posta: először a harmadikat, aztán az első kettőt, majd a negyediket. De kicsire nem adunk, lényeg, hogy megérkeztek… Hogy jobban olvasható legyen, összefésültem azokat, és néhány észrevételt írtam hozzá (ezeket, mint afféle szerkesztői megjegyzéseket zárójelbe tettem).
Íme Szilvi élményei: "A hajó olyan, mint egy szuper szálloda, sokkal jobb, mint amire számítottam. Háromszor kapunk ennivalót, ami extra fincsi. Rengeteg gyümi, sali, csomó vega cucc. Ráadásul egész nap lehet teákat, kávét, vizet inni, sütit, gyümit enni. (Itthon meg üres a hűtő.) Az alkohol tilos a futóknak, de ez engem nem érint. (Éreztem, hogy nem kell ide neveznem.) A fő kajákon kívül délután van plusz finomság. Ma fagyi volt a jéghegyek miatt. Mindenki kedves, mosolygós. A szobatársam egy szingapúri lány, elég rosszul viseli az utat, az első napot nonstop átaludta, ma már jobban volt, "csak" 12 órát aludt. (Tuti rossz helyre ragasztották a tapaszát.) A kabin nem rossz, bár alig vagyok ott, mert hányingerem van. Biztos, mert felcsap az ablakra a hullám, meg jobban is érződik a hullámzás, mint felsőbb szinteken. Itt, ahol írom a levelet, nagy ablakok vannak, valahogy jobb érzés. "Nagyon" elfoglaltak vagyunk. Vagy enni kell, vagy kötelező megbeszélés van. Egész nap előadások vannak, részben érdekes dolgokat mesélnek az itt élő állatokról, a környezetről, jéghegyekről, részben a futással kapcsolatos tudnivalókról, szabályokról. Tegnap az állatokról meséltek. Itt százával úszkálnak a bálnák, ha jól értettem, hatféle van. Én csak egyet láttam eddig. Sokféle albatrosz is van. Van olyan, amelyiknek a szárny-fesztávolsága 3,5 méter. Tegnap volt biztonsági eligazítás hajótörés esetére. Ma volt egy próbariadó is. Be kellett öltözni mentőmellénybe, és gyülekezni a fedélzeten. (Mondom, tisztára olyan minden, mint a katonaságnál.) Remélem, nem ismétlik meg random, éjszaka. (A seregben megismételték.) A versennyel kapcsolatosan is kaptunk új információkat. Háromféle futás lesz. Reggel 4:30-tól 12-ig, délután 14-től 22-ig, vagy egész nap 10-től 22-ig. Az összegyűlt kilométereket számolják. Aki először eléri a 250 kilométert, az nyer. Ha senki sem éri el - amire jó esély van -, akkor az összegyűjtött kilométerek rangsorolnak. Ahogy mondták, zselét nem lehet kivinni a szigetre, csak ha átnyomod kulacsba. Mivel nem hoztam ilyet, és nem is sikerült vennem, valószínű, hogy több töményre kevert GU izotóniás port viszek, vagy a zselét próbálom felhígítani, és úgy átnyomni a meglévő kulacsomba. Megkaptuk a csizmát a zodiacba (ez a csónak neve, amivel kiviszik őket a partra). Pénteken reggel 4-kor (magyar idő szerint 8-kor) indul velünk a zodiac. (Ekkor már világos lesz: fél 3-kor kel a nap, és 21 órakor megy le.) Délig futunk. Kicsit tartok tőle, mi vár rám, de a második naptól okosabbak leszünk. Annyit mondtak, hogy mély hó lesz, arra készüljünk. Este lesz majd pontosabb infó. Reggel beöltöztem a futós cuccba, és próbálgattam a fedélzeten. Most úgy néz ki, hogy aláöltöző, futónadrág, goretexes naci. Felül póló, vékony hosszú, pufikabát és héjkabát. A fejemen balaklava (az nem valami étel?), vastag sapi. Ha láttok rólam képet, nehéz lesz felismerni. Amit eddig nem tudtam, és többen is kérdezték: megvan, hogy hogy lehet wc-zni az Antarktiszon. Lesz egy hófal, mögötte egy wc. Olyan, mint otthon, csak nincs fala. ( Hát, ezt nem igazán értem, most lesz fala vagy nem? Talán majd kapunk képeket róla.) Lehetett jelentkezni versenyen kívüli programként kajakozni. Jelentkeztem is. (Jézusom! Bezzeg a Hévíz-patakon nem mertél beleülni.) Majd az egyik délelőtti futás után elmegyek. Remélem, nem fordulok bele a jeges vízbe. (Azt én is! Nem lesz ott Vidra, hogy kimentsen.) Ha az időjárás megengedi egy éjszakát az Antarktiszon lehet eltölteni. Szerinted jelentkeztem? (Valahogy az az érzésem, hogy igen.) Naná! A szabad ég alatt fogunk aludni, hálózsákban. Remélem összejön. Az kell hozzá, hogy egyik nap reggel fussunk, másnap pedig délután, mert úgy fér csak bele a programba. Az Antarktisszal kapcsolatosan minden szigorúan szabályozott – de ezt eddig is tudtuk. Este például lefertőtlenítették az összes cuccot, amiben futunk, nehogy valami fertőzést vigyünk be a földrészre, még a vadiúj cipőmet is, mert minden háztartásban vannak kórokozók. (Kivéve nálunk, ha én takarítok.) Most felhős, esős idő van. Lassan elkezdem felvenni a sivatagi tempót. Simán ülök fél órát az ablakban bálnákat keresve, és gyönyörködöm az albatroszokban. A barnák a kedvenceim. Az óceán gyönyörű és kék. Még mindig nem fogom fel, hogy hová megyek…Pedig elvileg este meg fogjuk pillantani az első jéghegyeket... Ha legközelebb írok, már túl leszek az első etapon. Ölelek mindenkit, köszönöm a szurkolást!"
Lubics Gyuri