Corfu Mountain Trail beszámoló
Az idei év fő célja számomra, hogy minél több élményt gyűjtsek a versenyeken, így a Corfu Mountain Trail szervezőinek meghívására örömmel mondtam igent, sutba vágva a korábban elképzelt tavaszi célversenyemet, főleg úgy, hogy Gyuri is elindult a verseny rövidebb távján, így pár napot kettesben is tölthettünk.
Elég nagy magyar csapat utazott Korfura, azt hiszem több mint tízen voltunk a különböző távokon. A sziget gyönyörű volt, csodás zöld, virágoktól illatos. A szálloda a tengerparton, szuper ellátás és szervezés.
A 104 km-es verseny este hétkor indult, a rajt előtt több zenekar és táncosok csináltak olyan műsort, mintha nem is 70-80, hanem több száz induló lenne. Nagyon jópofa volt!
Kisebb magyar csapattal kezdtük meg a mászást a sziget legmagasabb pontjára (770 m), amit még világosban el is értünk.
Amint ránk sötétedett kettesben maradtunk Keresztes Csabival. Nekem nagyon megnyugtató volt a jelenléte, szerintem ő tudott volna gyorsabban haladni nálam, de úgy tűnt, nem bánja, ha nem egyedül futkározik a görög éjszakában. Ha valamelyikünk benézte a jelölést - ami egyébként nagyon jó volt - a másikunk gyorsan korrigált, esésnél - ami nekem egész verseny alatt egyszer sikerült - jó volt, hogy valaki van a környéken, nem beszélve a létrás ereszkedésről. Maga a pálya végig hullámvasút, valahol be kellett gyűjteni a 4200 m szintemelkedést. Az első felében még voltak jól futható szakaszok, ahol szépen elhagytuk a többieket, nem is értettem, miért nem futnak, ha végre lehet, a sziklás lejtőkön meg szépen félreállva engedtem el a futókat, gondolom itt meg ők nem értették, miért nem futok. :-)
Kicsit féltem a közel 12 órás sötétségtől, de a fejlámpám szinte végig kitartott és jól láttam vele. Nekem ez nagy élmény volt, még sosem volt ennyire jó lámpám, ezúttal is köszönet a Granit Design Kft-nek a Petzl NAO+ lámpáért! Mivel Csabinak is ilyen volt, tényleg nem volt zavaró a sötétség. Ráadásul Nedy Bali - aki azon kívül, hogy a lámpa használatra megtanított - még egy pótakksit is adott nekem, amit persze az éjszaka végén már nem tudtam kicserélni, pedig otthon simán ment.
Az éjszaka egyébként nagyon meleg és párás volt, féltünk is, mi lesz, ha még a nap is kisüt, de erre végül nem került sor, sőt reggel kicsit el is kezdett fújni a szél és egész jó lett a levegő. A lényeg: a pulzust kordában tartva (140 alatt), szép nyugodtan futottam és nagyon jól éreztem magam - volt, hogy beszélgettünk Csabival, de leginkább csak futottunk. A frissítésemre is oda tudtam figyelni, gond nélkül ettem-ittam, amit elterveztem, talán csak két óra volt, hogy nem volt rendben a hasam és nem tudtam enni, de utána ez is rendeződött.
A frissítőállomások egy részén csak víz és izo volt, de a nagyobb pontokon igazi terülj-terülj asztalkám, aminek kínálatából én csak kólát vettem el és a vizemet töltöttem fel. Egyébként egy kis Salomon mellény elég is volt az útra, egy Compressport Hungary övvel, amibe a zseléimet tettem és a sókat. Nekem ez így nagyon bejött, nem volt sok súly a hátamon és nem hintázott rajtam a zsák. 50 km-hez pedig előre lehetett küldeni a frissítésünket, így csak a fél távra való kaját kellett cipelni. A GARMIN.hu Fenix 5S órám is most debütált versenyen, egyszer töltöttem út közben power bankről.
A sötétben is voltak különlegesen szép részek, például egy kis kápolna romjai, amin át kellett futni és fáklyákkal volt kivilágítva...
...sokszor futottunk kis falvakban, ami teljesen olyan volt, mintha a Spartathlonon lennék, csak a kóbor kutyák helyett többnyire macskák voltak az utcán.
Párszor lefutottunk egészen a tengerig, amit nem is lehetett szinte látni, csak a hangját hallottuk. Egyszer viszont egész közel kerültünk hozzá: pár kilométert homokban kellett futni, tele is ment vele rendesen a cipőnk, utána pedig egy olyan szakasz jött, ahol szikláról sziklára kapaszkodva kellett átmásznunk. Bő 500 méter lehetett, de több, mint fél óra alatt vergődtünk át rajta. Ebben azért az is benne volt, hogy 80 km hullámvasút után a combjaimnak már nem igazán estek jól e fél méteres fellépések. Arra gondoltam, talán a gyerekeim nem csinálnak ilyen hülyeséget soha - kicsit félelmetes volt a dolog. Csabi, aki egyébként semmit nem nyafogott az úton itt azért közölte velem, hogy Korfura többet nyaralni sem jön. :-) Miután kiráztuk a cipőnkből a homokot, mondtam Csabinak, hogy menjen nyugodtan, hiszen már világosodott - úgy éreztem, ő menne gyorsabban és én is szívesebben maradnék már egyedül.
A pálya második fele egyébként szinte végig köves-sziklás volt, fájtak a körmeim és egyre inkább a combfeszítőm is a lejtőkön.
Volt még egy érdekesség a pályán: az olajfaligetekben azok a földön szétterített hálók, amire az olajbogyók potyogtak. Sokszor ezeken a hálókon kellett futni - mindig attól féltem, hogy belegabalyodok és elesek.
A fő célom a versenyen az volt, hogy ahol a terep engedi végig tudjak futni. Ez szerencsére sikerült is, de a végén már nagyon vártam, hogy beérjünk a városba, ahol a cél és a szállodánk volt - megváltás volt a sziklák után egy bő kilométert aszfalton futni.
Mint kiderült 3.helyen értem célba, 17 óra 14 perces idővel, bár semmiféle ilyen tervem nem volt, azért örültem neki.
Köszönöm a meghívást Jókúti Andriennek, Vasileios Alamanosnak! :-)
Nekem nagy élmény volt a verseny, szívből ajánlom mindenkinek! :-)
Mindenkinek köszönöm a szurkolást!
Köszönöm a támogatást:
Köszönöm a támogatást:
