Naszály trail by night - így mulattunk szombat éjjel... :-)
Az Across Atacamára való felkészülés jegyében keresgettem terep versenyeket, míg végül Csanya ajánlására és a szervező Hegedűs Zsuzsa kedvességének köszönhetően nekivágtam szombat este a Naszály Trail By Night 48 km-es, bő 2000 méter szintemelkedésű távjának.
Gyuri - a férjem - a féltávon indult, így együtt tudtunk utazni és végig jó volt arra gondolni, hogy bár egyedül vagyok az erdőben, ő mégis valahol a közelben van – azt hiszem az Atacama egyik legnagyobb kihívása az lesz a számomra, hogy ő nem lehet velem.
Az első körben kicsit meglepett a combon támaszkodós mászások mennyisége, de hihetetlenül élveztem, ezt is meg kell tanulni… Nagyon örültem, hogy a 2 körös távra neveztem, mert az első 24 km után még nagyon mehetnékem volt. :-) Az első körben még 3 sráccal haladtunk együtt és nagyrészt világosban futottunk, de amikor elindultam a második körre meglepődtem, hogy teljesen egyedül maradtam. Nem mondom, hogy nem féltem az első pár kilométeren a sötétben, de a lámpám elég fényt adott, hogy megnyugodjak viszonylag hamar. Csipiék irányították a mezőnyt a Naszály-tetőn (ahová összesen 4x kellett felkapaszkodnunk), nagyon jó volt őket mindig meglátni – hiszen utána mindig lejtős szakasz jött. :-)
A sötétben sokkal könnyebb volt tájékozódni, mint az első körön, mert a jelölő szalagok szépen világítottak, nem is tévedtem el. A frissítőkön elég sokat időztem feltöltöttem a kulacsokat, szokásomtól eltérően nyugodtan frissítettem, ettem-ittam eleget, nem is éreztem semmi fáradtságot.
A második kör első harmada után elkezdtem hihetetlenül élvezni az egészet, olyan szabadságérzés lett rajtam úrrá, hogy az ereimben csak úgy süvített az endorfin. Egyedül vagyok a tök sötét erdőben, fölöttem a csillagos ég, a nagyra nőtt hold és futok! Régebben csak úgy mertem terepen sötétben futni, ha volt körülöttem valaki és most megcsináltam egyedül is! Ezt az érzést várom a sivatagtól is, hogy képes legyek legyőzni a félelmeimet. Nem fog számítani a helyezés, az idő, csak az, hogy pár fejemben létező korlátot ledöntsek.
A cél előtt 5 kilométerrel kicsit elszomorodtam, hogy vége lesz lassan. Amint leértem a célba, Zsuzsa fogadott, mondtam neki, hogy legszívesebben visszamennék még egy körre. Utána jött Gyuri is, így aztán inkább vele maradtam. :-)
Köszönöm a lehetőséget, emlékezetes szombat éjjel volt!