Vérkör
Tegnap Attila Vidra barátommal lefutottuk a Vérkört. Van egy közös, nagyobb célunk, így ez a futás edzés volt, hogy megnézzük, hogyan tudunk együtt haladni hosszabb távon. Számomra azért volt különleges ez a nap, mert Marcipán a vizslám most teljesítette eddigi leghosszabb futását, végig jó állapotban, vidáman. Nagyon büszke voltam rá!
Ami miatt ezt a bejegyzést írom, mégsem ezek a dolgok. A szervezőkről, a hangulatról szeretnék írni:
A rajtnál, bár a megbeszéltekhez képest jóval később érkeztünk, várt ránk László Nagy, aki segített az első QR kód leolvasásánál. Sosem csináltunk ilyet, pontosan nem is tudtuk, hogyan fog működni a dolog, jó volt, hogy Laci megmutatta. Az első 15 kilométer, azzal telt, hogy gyönyörködtünk. Sütött a nap, jól lehetett futni, bár 10-25 km-ig volt egy tükörjeges szakasz, a Hajnalka DrPöltz barátnőmtől kapott cipőre húzható "vassal" szépen haladtunk.
15 km-nél Lovas Mátyás bukkant fel az erdőben, 2 üveg Gatorade-el és egy zacsi sajtos pogácsával. Leesett az állunk, nagyon meglepődtünk! Pont a jeges szakasz vége után, úgy 30 km környékén Krisztian Talas és Bencsik Nóra csatlakozott hozzánk. Valentin napi futást tartottak, gondolták beállnak hozzánk. Nagyon jól esett, hiszen semmilyen segítségre, társaságra nem számítottunk. Még fel sem ocsúdtunk a meglepetésből, amikor Bokor Csaba újabb meglepetésként felbukkant az út mentén. Hozott nekünk banánt, kólát (nem hideget) és Marcipánnak egy zacskó jutalomfalatot. 60 km tájékán Csaba öccse futott szembe velünk, direkt elénk jött, közösen futottunk bő 5 kilométert. Valahol 65 km táján sötétedett ránk, nem volt túl jó a fejlámpám, alig láttam valamit. Erre az utolsó pontnál két erős fejlámpa fénye bukkant fel. A szervezők jöttek elénk, Laci és Matyi. 8 km-en át együtt futottunk a célig, ahol már jó sokan vártak bennünket tapssal és nagy szeretettel.
El kell mondjam, hogy egy teljesen önellátó túrafutásra készültünk, amit kaptunk hihetetlen! Hatalmas élmény volt. Nagyon szépen köszönjük!